- Milyen szép nyakláncod van, gömb alakú? - Igen, a gyerekeim vették nekem. Van rajta egy kis ékkő és egy nagyító. Magamnak nem vettem volna meg, de tőlük szívesen elfogadtam.
- Jó reggelt! - Jó reggelt! Hova? - Én csak ide... - A csúcsra? - ... - Nem mindig jó ott - Hát, igen, eszméletlen dolgokat lehet hallani. - Nem mindig jó mindent tudni.
A tudat szövetén suhanok a fuvolaszólamokra, és meglátom magamban az igazságot, amely nem tompa, holott puha és simogató, ellenben fényes, mint a hűsítő víz csorranása.
hogy nem vagyok képes összeszedni magam, mert minden a mostból ered, és nincs bennem semmi, ami ennek gátat vethetne, és akkor ott állok megsebezve, amikor már késő visszafordulni.