Minden abból ered most
hogy nem vagyok képes összeszedni magam,
mert minden a mostból ered,
és nincs bennem semmi,
ami ennek gátat vethetne,
és akkor ott állok megsebezve,
amikor már késő
visszafordulni.
Nem ilyen voltam, de mégis ilyen
Popular posts from this blog
Bicikli és sín
Talán 14 éves lehettem. Apámmal mentünk biciklizni. Apám ilyenkor mindig nagyon ideges volt, és tombolt. Mindenért megorrolt. Szovjet, nagyon béna biciklim volt, ami hamar tönkrement. Szintén szovjet pumpa volt hozzá, amivel nem volt elég erőm fújni. Ekkor apám azt mondta, hogy gyenge vagyok. - 14 éves vagy. A legszebb kor - próbálkozott. Nem érdekelt. De én imádtam bicajozni, ahogy manapság is. Napi több órát, mindenfelé, ha éppen nem a barátaimmal lógtam valamerre, vagy nem mentünk a kisebbik öcsémért óvodába. Apám használtan vett magának egy acélbiciklit, és azzal ment előttem. Nagyon régi volt, kopott és recsegős. Egy lejtőn mentünk lefelé, rázós macskaköveken. Előttünk kanyarodó villamos sínek. Fényesek, a fekete makadámok között. Nyár volt, apám fehér ingben. - Vigyázz, sín! - üvöltött apám. Fel akarta hívni a figyelmemet, hogy a biciklivel a sínben hatalmasat lehet esni. - Oké! - kiabáltam neki. Apám kerekét bekapta a sín, és óriásit esett. A feje hatalmasat csattant a köveken. ...
Ezüst cső
A tudat szövetén suhanok a fuvolaszólamokra, és meglátom magamban az igazságot, amely nem tompa, holott puha és simogató, ellenben fényes, mint a hűsítő víz csorranása.
Comments
Post a Comment