Koki
A kisebbik öcsém talán három éves volt, a nagyobbik 11, és talán 12. A Nápligetbe mentünk fényképeket készíteni a nagybátyámmal és apámmal. A ruháinkat külön erre az alkalomra az anyai nagyanyám varrta. Az esemény után pedig elmentünk a másik nagymamámhoz, aki a közlben lakott. Akkoriban még a Népliget teljesen békés hely volt, nem volt lepusztult, és nem voltak csövesek és drogosok, prostik. 1985 volt. Apám 37 éves lehetett. Ha én most, 53 évesen, visszagondolok, azt kell mondjam, hogy apám teljesen éretlen volt még, hihetetlenül fiatalon három gyereke is volt már, és közülük kettő már nagy. A kisebbik öcsémet imádtuk a nagyobbik öcsémmel. Állandóan gyömöszöltük, mint egy játékmackót. A szüleink mondták is, hogy legyünk szelídebbek vele. A parkban lőtt utolsó fénylépek egy kis medence vagy szökőkút mellett készültek. A nagybátyám azt mondta, hogy guggoljunk le a medence szélére, és nézzünk a kamerába. Az én kezemben, egy hosszú fűzfavessző volt, amit ide-oda mozgattam a vízben. A kise...