A kilógatás

Volt egy nagydarab cigányfiú az osztályban, egy nagy focistának volt a rokona, aki a Kispest-Honvédban játszott. A srácra rászálltak a többiek, és folyamatosan verték. Persze páran nem vettünk részt a bunyókban, és magam sajnáltam is a gyereket, hgy ennyien bántják, de valahogy mégsem érdekelt annyira. Nem álltam ki érte.

Volt egy kisebb fiú is, aki mindannyiunk közül a legtörpébb volt, a beceneve is testméreteire utalt. Ezt a gyereket mindenki szerette. Gyakran megesett, hogy felkaptuk, és csak úgy mulatságból, vittük ide-oda. Ő maga is élvezte a játékot. Kezdetben rúgkapálózott, de aztán feladta, és talán arra gondolt, hogy ő valójában olyan, mint egy ünnepelt hős, akit a vállukon visznek a hívei.

Az egyik nap szintén felkaptuk, én magam is, de aztán nem fértem hozzá rendesen, és eltávolodtam pár lépéssel a többiektől. Ők meg, nem is lehet tudni, miért, úgy gondolták, hogy a kissrácot kilógatják az osztályterem ablakán.

- Lógassuk ki!

A kissrác tiltakozott, és pár lány az osztályból kiabálni kezdett.

- Nehogy leejtsétek!

De mi ezzel nem törődtünk, és kilógattuk a fiút, aki félig-meddig viccnek élte meg a dolgot.

Lent az utcán egy valaha a Vörös Keresztnél dolgozó idős hölgy kifigyelte a dolgot, és a tudtunk nélkül felvívta a rendőrséget, akik az óra közepén berontottak az osztályba.

Az egyik fakabát a szürke színű gumibotjával nagyot csapott az egyik padra, és ordítva kérdezgetett minket.

- Ki volt? Ki csinálta? Jelentkezzen, mert egyénileg fogunk mindenkit kihallgatni! - Minden mondat után rácsapott az egyik padra.

Félénken jelentkeztünk. A lányok szemét néztem. Ők is engem. Tudták, hogy fel lettem véve a gimnáziumba, és büszkék voltak rám, mert én voltam az egyedüli az osztályban, akinek sikerült. Azt üzenték a szemükkel, hogy én nem is vettem benne részt, akkor miért tettem fel a kezemet.

Arra gondoltam, hogy én magam is benne voltam, de csak azért nem lógattam ki a kissrácot, mert nem fértem oda az ablakhoz.

- FG nem volt benne! - mondta a kissrác.

- Nem szól bele! - üvölötötte a rendőr.

- Dehát engem lógattak ki! - szólt bátran vissza a kissrác. - Poénból.

- Na majd megmutatjuk nekik, hogy mi az a poénból! - szólt a rendőr, és naykon fogva kivezette azokat a gyerekeket, akik feltették a kezüket.

- Téged hogy hívnak? - kérdezett meg engem. Fura volt, mert senkitől nem kérdezett addig nevet. Bemutatkoztam.

- Mi az apád foglalkozása?

- Rendőr - mondtam szégyenkezve.

- Akkor te itt maradsz, fiam!

Csodálkozó szemmel néztünk egymásra a kissráccal. Tudta, hogy az apám rendőr, jófejnek gondolta, semmi baja nem volt vele. Talán arra gondoltunk akkor mind a ketten, hogy most mi lesz a többiekkel.

Nos, a többiek. Bevitték őket az őrsre. Az egyikhez egy lyukasztógépet vágtak, a másikhoz egy óriási celluxot. Valamelyikük azt mondta, hogy telefonkönyvvel csaptak a fejére. El is harapta a nyelvét. Az egyik srácot egy rendőr cigivel kínálta, és amikor el akarta fogadni, lekevert neki egy pofont.