Kisimit

akkor kaptam, amikor egyéves lettem, az öcsém születésnapjára,

mindig vele aludtam, minden nap, és nagyon szerettem, a szüleim és a nagyszüleim is tudták, hogy elválaszthatatlan vagyok Kisimitől.

Először Puhakutyának hívtam, mert olyan kellemes volt hozzábújni,

mindig nyálszaga volt, és nekem annál jobban tetszett.

Éjjelente magamhoz szorítottam, a vállam alá tettem, és szinte csak így tudtam elaludni.

Más óvodás koromban meséket találtam ki róla, és nyolcéves koromban könyvet keztem róla írni, rengeteg rajzzal. Ez volt a híres Halálnapló. Amikor 16-17 évesen elővettük, hatalmasakat nevettünk azon, hogy milyen badarságot hortam össze 8-9 évesen, amikor a kisebbik öcsém született.

Minden unokaöcsém Kisimi-mániás lett.

Amikor 12 éves lettem, apám adott nekem egy tőrt, és azt mondta, hogy már nagy vagyok, szinte férfi, és megbízik bennem, hogy tudom használni azt a tőrt. Ugyanazon a napon az anyám beszélni kezdett velem. Azt mondta ő is, hogy már nagy vagyok, és meg kell szabadulnom Kisimitől. Nem tudom, hogy mi ment bennem végig.

Az apámtól kapott késsel leszúrtam Kisimit, teljesen darabokra vágtam, a belétömködött szivacsot szétszórtam, majd lementem a kukához, és kidobtam. A "bőrét" fekete és piros filccel összefirkáltam. Az egyik szemét megtartottam, és egy gyógyszeres üvegben, fogkrémben tároltam.

Az apám és a nagyobbik öcsém nem értették, hogy miért csináltam ilyet. Csak hangoztattam, hogy én már nagy vagyok, és meg kellett ezt tennem Kisimivel.

Nem kellett egy év ahhoz, hogy teljesen átváltozzon az elképzelésem Kisimiről. Még többet meséltem róla, még több történetet találtam ki, és az unokatestvéreim mellett az összes haverom Kisimi-hívővé vált, annyira, hogy én adtam nekik beceneveket a történet egyéb szereplői alapján.

A rajzolt könyvekben mindenki szerepelt. Egy gonosz, és óriási lény is, Gigantics, aki Kisimi életére tört, de nem tudta megölni. Kisiminél 33-szor volt nagyobb.

Azóta is keresem Kisimit, több könyvet írtam róla, és a gyerekeimnek is elmondtam mindent. Különösen a fiamat érintette meg a történet. Az összes barátnőmnek elmondtam, hogy mit tettem, szinte könnyek között. Ők nagyon megértőek voltak, és néhányuk azt is mondta, hogy ők a Kisimi. Néhányukat olyan rútul is hagytam el, csak egy pillanatról a másikra, mint Kisimit. Ugyanúgy bántottam őket, mintha kést szúrtam volna a szívükbe. Nagyon megbántam ezeket, és később, érdekes módon, a lányok is megértették, hogy hogyan működtem.

Minden jegyzetfüzetembe lerajzolom Kisimit. 53 éves vagyok.