Nem tudom megmondani,

hogy miért vertük szét azt a buszt.

5-6 gyerek volt, mind fiúk.

10 év alattiak, téglékkal dobáltuk, és csodálkoztunk, hogy nem török be az ablaka,

és akkor én fogtam egy ácskapocst, belevágtam, pókhálóra tört az üveg,

és záporoztak ki a szilánkok, a nyakunkba is.

Én voltam a legaktívabb romoló, mert megtaláltam a megfelelő eszközt, és bátorságom is volt hozzá.

De azt is éreztem, hogy mindannyian tudtuk, hogy rosszat csinálunk, és úgy teszünk, mintha csak éppenhogy hozzáérnénk a buszhoz, mert tartottunk attól, hogy arra jön egy felnőtt,

nem felügyelt minket senki, a szüleinknek nem meséltük róla,

és mégis: élvezetes volt a romolás, legalábbis nekem az.

És később, fel is gyújtottuk a buszt, az szivacs ülések hatalmas lángokkal égtek,

megijedtünk, és száraz falapokkal kezdtük csapkodni, de nem aludt el,

hanem az izzó cseppek eltaláltak minket, és mi magunk is megégtünk,

azóta tudom, hogy hogyan ég a szivacs, és hogy mennyire veszélyes,

gonoszul sisteregtek ezek a repülő bogyók, és a börünkbe égtek, mintha anyajegyeink keletkeztek volna,

rám esett a legtöbb, mert a fiúkkal szemben álltam, és akkor rájöttem, hogy mit kell csinálni,

leszaladtam, és a markomban hoztam finom port, és rádobtam a lángokra,

arra gondoltam, hogy igy elveszem az oxigént, és megszűnik a tűz,

ahogy az iskolában tanultam,

a többiek ezt a csapkodás dolgot, nem tudom, hogy honnan vették,

emlékszem, arra gondoltam, hogy a szüleik sem lehetnek okosak,

kétszer győztem, először az ácsakapoccsal, másodszor a porral,

nem mondtak semmit a fiúk, és nem is vártam el, magamban csak az eszemre voltam büszke, nem arra, mit tettem,

tudtam azt is, hogy egyedül nem tettem volna ilyet, és valószínűleg a többi srác sem,

ezért később jobban örültem, ha egyedül játszhattam,

pár nap múlva a buszt valóban felgyújtották nagyobb fiúk, a hátulja teljesen leégett,

bánkódtam, mert a busz már nem volt a régi, elveszett a varázsa,

a nagyobb fiúkat pedig vadállatoknak találtam,

pont olyanoknak, mint akik éjjel száguldoznak a felpimpelt kocsijaikkal, és úgy hajtják a csajokat,

nyolc év múlva találkoztam ilyen fiúkkal megint, egy suliba jártak velem, rendőrtiszt hallgatók voltak.