Nem tudom, miért

öltem meg azt a papagájt,

egy nagyon szép lánytól kaptam,

a madár öreg volt, és valahogy nem tudtam nemet mondani, befogadtam, csak azért, hogy jó fényben tüntessem fel magam a lány előtt,

a kalitkát is odaadta,

és az én zöld madaram is oda költözött mellé,

az én madaram nagyon sokat repült, sőt szinte mindig szabadon volt a szobámban,

és lány kék madara pedig alig tudott repülni,

átjöttek a haverjaim, 12-13 évesek voltunk, vagy öten,

a madarak repkedtek, és a kék madár sokszor lezuhant,

vadul csivitelt, és szenvedett, mert többször az ágy alá menekült, ahol rettegett, amikor kiszedtem,

vérezni is kezdett a csőre,

az egyik haverom azt mondta, hogy ez az állat csak szenved,

egy másik haverom padig azt javasolta, hogy menjek le, és dobjak rá egy követ,

a többiek helyeseltek, én nem gondolkodtam,

lementem a madárral, és rádobtam egy egy követ, nem halt meg,

még egyszer rá kellett dobnom,

a többiek néztek az ablakból, sőt az alsó szomszéd gyerek is figyelte, hogy mi történik,

az alsó szomszéd gyerek nővére a szép lánynak elárulta, hogy mi történt,

és a szép lány gyilkosnak nevezett engem, de azt hiszem, hogy az fájt neki a legjobban,

hogy a elvesztette a bizalmát bennem,

nagyon mérgesen és ügyesen szidott le,

nem tudtam aludni, sokáig, teljesen kikészültem,

nem ettem rendesen, annyira emészett a bűntudat,

a szép lány egy idő után megbocsájtott, és mind a ketten úgy tettünk, mintha nem történt volna semmi semmi sem, de én változatlanul nyugtalan voltam, és majdnem megőrültem,

nem gondoltam arra, amit akitt gondoltam, amiokor öltem, hogy kegyelemből öltem,

hanem arra tudtam csal gondolni, hogy kegyetlenségből öltem,

ma azt gondolom, hogy a szép lány is belátott mindent, talán azt is, hogy már ő maga is túl akart adni a papagájon, és jókor jöttem neki, de semmiképpen sem akarta megölni a madarat,

úgy hiszem, hogy csak sodródtam, de ez egyáltalán nem ment fel a bű alól,

viszont valahogy látom, hogy a bűnök mögött más is sodródhat, és más is lehet olyan oktondi, mint én akkor voltam,

szegény madár, szegény madár, soha nem szeretettem, hanem talán csak azt a lányt szerettem